Elillanó Lélek

Drága elillanó lélek, köszönöm a mai tanításod. Hálát adok az életemért! Megbecsülöm. És az örömteli életet választom. Kísérjenek az Angyalok utadon! Légy fény! Köszönlek
EGYSÉGRE HANGOLÓ

EGYSÉGRE HANGOLÓ

Drága elillanó lélek, köszönöm a mai tanításod. Hálát adok az életemért! Megbecsülöm. És az örömteli életet választom. Kísérjenek az Angyalok utadon! Légy fény! Köszönlek

JóIsten szeret engem, mert azt tehetem amit szeretek. A ‘munkámat’ a szívem diktálja, élek a hosszú önmunka által felébresztett képességeimmel, a szorgalmam nem apad, s ez nem marad áldás nélkül. Jönnek csoda felkérések. Most egy kedves úr meglepi az imádott…

Tükröd vagyok, melyet sötét lepellel letakartál,Szembesülni részeiddel nem akartál,Nézel, s ismeretlennek látsz,Mélyen magadba szállsz,Pedig én emlékszem rád kedves,Megsúgom nem kell, hogy szeress,Még!De a hitetlenségből itt és most elég!Itt az idő, hogy mélyebbre és magasabbra láss,Lelked bugyraiban emlékeidbe áss,Vedd elő bátrabbik…

Thoth emlékeztetni jött a benned lévő bölcsességre, tudásra, rég múlt időkre, s az eredetre. Itt az idő! Ne késlekedj! Élj azzal ami vagy, amit már tudsz, cselekedj! Csináld! Tedd! Ne halmozd feleslegesen az információkat. Mit ér a tanulás a valódi…

S palástját megnyitotta,Kincseit a földre szórta,Virágillattal borította,Fényével gyógyította,Az eredetet elfeledő nőket,A szeretetlenségben szenvedőket.Gyémántszemeivel meglátta bennük,Az elfeledett, s meg nem élt kincsük,Ékes gyöngyökként gurultak lába előtt,Megmutatta nekik a valódi erőt,A lágy, s az örömből fakadót,A mindenséget szeretve átkarolót.Az Istennő szent vizének…

Mindenkinek aki a ‘kivirágzást’ választja, saját csendjén keresztül. Élve a napfény minden ajándékával, mely által minden nap kinyílik egy újabb szirma. Felfelé törő ősi erőSzívében smaragdon zöldellőMozgásban földelőNappal átitatott ébredőAz emberi létet segítŐBoldogasszony Ő. Kedves Lélek, egy gyógyító esszenciát kaptál…

Döntöttem, láthatóvá válokS meglátom a valódi világotMegnyílok a teljességreKinyitlak az ébredésreKintről befelé haladokTesteden jégcsapot olvasztokAz életed spirálján léptetlekElakadásodra emlékeztetlekA Nap kódjaival feloldomKerek világod megmutatomS hogyha kéredVégre éledPont mint énNagyot lépek a Föld kerekénIdőt s teret hajlítvaA jelenbe ugorvaÖnmagomat kitágítvaMegélemLényemA pillanatban…

A Légbuborék Lélektérképen megfestett atlantiszi világ segít abban, hogy elmerülj önmagodban, s végre szembenézz minden részeddel, azonosulj a fájdalommal , az örömmel, az árnyakkal és a fénnyel. Olvaszd egybe, használd fel jól minden részed, az összes tapasztalásod.

Egy titokzatos nő apró léptekkel vonul az Isten kertjében, ahol japáncseresznye illata lengi be a teret. Arca békés, lénye varázslatos, a szél meglebbenti tűzpiros kimonóját. Egy pillanatra megáll, s lehunyja szemét, tenyereit maga előtt tartva, elegánsan felfelé fordítja, s engedi…

Egy finom lelkű hölgy keresett meg, hogy készítsem el a Lélektérképét. Ismeretlenül is ‘rokonságot’ éreztem vele a szívemben, s mikor beléphettem lelkének világába, engem is megfürdetett Istenanya jóságában. Semmi sem véletlen, elcsépelt, s mégis igaz, hisz egy komoly anyai elengedés…