A létezés művészete

Egy titokzatos nő apró léptekkel vonul az Isten kertjében, ahol japáncseresznye illata lengi be a teret. Arca békés, lénye varázslatos, a szél meglebbenti tűzpiros kimonóját.

Egy pillanatra megáll, s lehunyja szemét, tenyereit maga előtt tartva, elegánsan felfelé fordítja, s engedi hogy a hulló rózsaszín virágszirmok átcsiklandozzák ujjait.

Ahogy a szirmok megpihennek tenyerében egy-egy pillanatra felsejlik múltja, jelene és jövője. Mintha egyetlen pillanatban kitágulna térben és időben, s eggyé válna a virágszirmokkal, az illatukkal, a fák kemény törzsével, a gyökerekkel. Ő lesz a szél, a Nap, s a Hold. Szívében ott dalol az ősi eredet dallama.

Magányosnak tűnik, mégis mintha a Mindenséggel kapcsolódva békére lelne.

Megérzi Isten jelenlétét a pillanatban. S meglátja, hogy ez a pillanat ő maga, az örök körforgás. Pont olyan mint a japán cseresznyefa, kemény az életben, mint a fa törzse, s mégis játékos, elegáns és finom a szelleme, mint a cseresznyevirág. Gyökerei, melyeket maga eresztett, növesztett és táplált, most már mélyen földanyába futnak. Nem kényeztette a sors családi gyökerekkel. Tudja, hogy minden helyzetben megállja a helyét, s nem rest cselekedni amikor kell.

Megtanulta, hogy ha együtt áramlik a természettel, s az Isteni renddel, akkor minden pont akkor történik az életében, s úgy ahogy az a legjobb a számára.

A virágzást megélni boldogság, türelemmel ki kell várni, s nem tart a végtelenségig. A boldogság is apró pillanatok összessége. A japáncseresznye szimbóluma megtanít az elmúlásra, a várakozásra, a táplálásra, a türelemre és a pillanatok megélésére.

A gésák a művészeten keresztül varázsolták el a férfit. Hosszú éveken át képezték őket arra, hogy a férfi megnyílni képes legyen előtte, s letegye terheit megtartó terükben. Bölcsességük, finomságuk, titokzatosságuk volt az igaz erényük, nem a testük. Inkább voltak lélekpatrnerek és társalkodók. A Hold fényében, este keltek életre a gésa táncok, rizsporos, csillogó fehér arccal, melyet a Hold fénye ragyogott be, s tett még titokzatosabbá.

Egy régi időből szólít most meg ez a bölcs asszony téged az ittben és a mostban, hogy most van itt az idő a pillanatban felolvadni, a titkokat letenni, a Hold fényében megfürödve, női erődre lelni.

Énekelj, táncolj, finomságod keljen életre, kellemed, mint a japán selyem finoman kísérjen, lelj békére a pillanatok örömében. Hited erősödjön, alázatod ébredjen, játékosságod gyönyörködtessen, s falaid ereszkedjenek le, bizalmad újra nyíljon a férfinem előtt, tudván, ismerve bölcsességed, erényed, s szíved, már megtalálod a neked méltót.

A képen a Hold szupererővel jelez, Vérholdként tükröződik körülötted, rámutatva szupererődre és képességeidre. A vérhold a hold fogyatkozása, amikor elhalad a Föld árnyékában, s csak szűrt fény világítja meg, ekkor a naplemente vöröses színére emlékeztet.

Egy folyamat lezárását, végét jelenti.

Valamit képes vagy végre letenni, s valami újba átlépni. Egy újfajta, érzelmekkel telített időszak jöhet, ha hajlandó vagy a saját csendedben magodban elmerülni, árnyaidat megszeretni és megszelídíteni. Szívmagodból létezz, saját dallamod játszd és arra táncolva lépkedj könnyedén. Itt az idő a kiterjedésre, emlékezésre, a természet szépségeiben való elmerülésre.

Mindig van mód és lehetőség a megújulasra, ahogy a holdfogyatkozas és a cseresznyeviragzás mutatja. Elmúlás újjászületés. Elengedés befogadás. Áramlás. Körforgás.

Kövesd a jeleket, légy érzékeny, s látó becsukott szemekkel is, szíved hangjaival, rezgéseivel.

Sokaknak segíthetsz színes egyéniségeddel abban, hogy megéljék ezt az áramlást. Megmutathatod, hogy egy állandó változásban vagyunk, de minden pillanatnak meg van az öröme, jelentősége. Meg kell tanulnod, s tanítani másokat is, hogy ezen pillanatok tér és időnélküliek.

Élj a művészetek erejével, sződd bele mindennapjaidba.

Áldás legyen lépteiden

Egyéni Egységre Hangoló Lélektérkép Forrás üzenettel itt rendelhető.