Hajnalban rajzoltam egy kedves Segítőnek ezt a csillagkaput, megosztom veletek is. Ez egy olyan csillagkapu, ami azoknak segít, akik beragadtak az elmúlt években, hónapokban, s csak körbe-körbe járnak a történeteikben, most pedig szétestek, megbetegedtek, depresszióssá váltak.
Akik nem változtattak a nézőpontokon, rossz élethelyzeteken, a kihasználó pár- vagy munkakapcsolatokon, azok most nagyon érzik a nyomást. Olyan energiák jönnek, amik nem fogják megengedni, hogy álldogálj a f@sban…. (Bocsánat)
Reggel sokat sírtam, kiszakadt a mellkasom, mert az élőfényből érkező segítőink tehetetlen dühét, fájdalmát éreztem át, s azokét a segítőkét, akik látják a többiek hanyatlását, megakadását, önmaguk felé tett hazugságaikon keresztül. Azt mondják ott nincsenek érzések, de átjött, hogy mennyire sajnálják, hogy ennyien egy helyben topognak. Folyamatosan érkezik tőlük a fény, a szeretet, a segítség, s az emberek nagy része nem él vele jól, sőt egyáltalán nem él ezzel a támogatással. Várjuk állandóan a megoldást kintről, várjuk, hogy majd minden jobb lesz, de nem teszünk érte, hogy így legyen. Másokért ugye a mindent is igyekszünk megtenni, magunkért meg oly keveset. Hogy is van ez?
Pedig évek óta ezt tanítják, ezt üzenik: önszeretet, önelfogadás, határmeghúzás, a ‘vagyok aki vagyok’ teljességének a megélése, s haladas önmagunk felé.
Értsd meg végre! Nem megúszható a változás, a változtatás, a magunkért tevés, az öngondoskodás, a felelősségvállalás, az önmagad legjobb verziójává válás. Munka. Cselekvés. Tettek. Az energiák brutális mennyiségben érkeznek a földre, csak ki kellene nyitni rá a bedugult, sáros testi rendszerünket, meg kellene hallani Istent, a lelkünkön keresztül. S élni kellene már isteni önvalónkat, úgy, hogy a földi életben is megálljuk a helyünket.
Tenni kell. Szívvel lélekkel.
Töltődni és kapcsolódni kell a szeretet által. Szeretetté kell válni úgy, hogy önmagad isteni verziója létezzen benned a földi életed minden pillanatában.
Jelen lenni Istenben, s ebben feloldódni. Nem tud másként lenni. Ezért vagyunk itt.
‘Te légy az igazság.
Te légy a béke.
Te légy a szeretet.
Tudd, hogy benned az Isten lakozik.
Tudd és fogadd el, hogy a másik ember is a Forrásból született, de máshol tart az útján.
Tudd, hogy hátrébb is léphetsz, vagy épp előrébb, határaidat megtartva.
Tudd, hogy létezésed nem véletlen, így te se sodródj a körülmények által.
Tudd és éld a középpontod, mi nem más mint a fénymagod, melyet Isten helyezett mellkasodba, azért, hogy állandóan élő kapcsolódásban legyetek. Ő folyamatosan jelen van, a te adóvevőd porosodott be.
Tisztísd meg a tested.
Tisztísd meg az energiameződ.
Tisztísd meg a lelked és a szellemed.
Rakd le a felesleges gondolataid.
Vedd elő a hitedet, bízz újra.
Gyakorold! Éld át!
Ugye milyen más?
Már hallod a Forrás minden egyes üzenetét, szavát, rezgését. Újra érzed, hogy megtart, s jelen van, s ez mindig is így volt és lesz.
Lüktet benned az isteni bölcsesség és erő, s áramlik a végtelen szeretet, s a ‘vagyok aki vagyok’.
Nyomtasd ki, mentsd le ezt a csillagkaput, nézd, simítsd át, lélegezd be, merülj el benne.
Fénynyelvi üzenetét mantrázd:
Uma na ka la
uma na szo ha
szo ka la uma na
uma na szo ha
Bar uma na
uma ka hara
Szo uma na
Bar uma na
szó ha
Szó om hara
uma na hara
Légy te a Fény, így látod meg a kiutat a legnagyobb sötétségből is
Szeretettel
Szilvia Sándor
