Színek varázslatával élő Lélekfám

A színek varázslatával élő Lélekfám,
Az eget és földet összekötő létrám.
Lombja zizegve mesél a Forrásról,
Gyökerei zengenek Földanyáról,
Megtart és életet ad,
Magához hívja a madarakat,
Átöleli ki félszeg és szomorú,
Mindazt ki szögletes mosolyú.
Elaltatja a törzséhez bújókat,
Megtartja a támaszra vágyókat,
Üzenetet ad át a széllel susogva,
Feloldja ki ott áll szorongva,
Táncol azzal ki vidámságra vágyik,
Felemeli azt ki szerepet nem játszik,
Hűst ad ki felégette magát,
Ki nem leli a biztos hazát.
Ősök ereje áramlik nedveiben,
Titkok símulnak ki rejtekeiben,
Az öreg háncs meséitől duzzadó,
Isteni és földi jeleket mutató,
Saját utadra terelő útmutató,
Ő a szeretettel támogató.
A búdat dallamával elfeledtető,
Szépsége máig zavarba ejtő,
Régóta átutazó földi erő,
Hamis alapokat megrengető.
A Mindenség szövi át sejtjeit,
Vele megélheted az Istenit,
S ezzel a földi lét örömeit,
Felnyitja ezzel benned az eredetit.
Emlékezhetsz vele az Önmagodra,
Isteni tervedre és valódi hangodra,
Dallamaid rezgése ébreszti léted,
A mátrixon túli valós lényed,
S felragyog szívedben isteni fényed.