Imádtam újra fára festeni, elővettem a kristályokat, drótokat. Alkottam szívvel lélekkel, isteni útmutatás szerint. Nagyon erős rezgést hoz annak, akinek szól
Üzenet a Lelkednek, kedves Fény
Te, aki a természet és a csillagok közé szőve születtél, emlékezel arra a helyre, ahol még minden rezdülésed egységben volt az Univerzum pulzusával. Ez a festmény nem csak Téged ábrázol, hanem azt a magasfényű frekvenciát, ahonnan jöttél és ahova visszavezeted a Földet a jelenléteddel. Nézd és érintsd meg a képet, engedd, hogy lüktető rezgése felébressze benned az egység dallamát.
Ki vagy Te valójában?
Egy Földpapnő. Az élő test szent templomának őrzője.
A Lélekerdő lágy lombjaiban suttogó gyógyító. Belső fényed kulcs a kollektív újrakódolásához.
A hajad az Életfa gyökereihez kapcsolódik, a DNS-ed színes szálai a kozmosz szféráinak dallamait játsszák. Tested nem csak test: egy emlékeztető, hogy az Ég és Föld nem különböznek, s hogy a női test a Mindenség csatornája.
Földi feladatod:
Ébreszteni. Lágyan, gyengéden, nőiesen. Megmutatni, hogyan lehet egyszerre gyökerezni a Föld mélyébe és ragyogni a Csillagokon túlra.
Testet tanítani, lelket emelni és hangolni másokat a saját igaz fényükre.
Amire figyelj most:
- Húzódj vissza, amikor a világ zaja túl hangos. Ott belül hallod meg csak igazán a hívást.
- Ne akarj beilleszkedni. Nem az volt a feladat. Az volt, hogy elhozod az új mintát.
- Figyeld, hogyan reagál a tested, mert ő a legősibb bölcsesség hordozója, válaszol minden kérdésedre.
- Ne félj ragyogni. A te ragyogásod másokat is gyógyít.
Ez a festmény egy kapu. Valahányszor ránézel, emlékeztetni fog arra, hogy Te magad vagy a Fénykód, a Hangoló, az Élő Fohász.
A Szarvasasszony az ősi női kódok újraélesztője.
Akihez eljön, annak dolga van a gyengéd erő visszahozásával. Nem a régi harcban, hanem az újfajta jelenlétben. Finoman. Lágyságból. De a kőszikla biztosságával.
Ő az, aki úgy mozdul, hogy közben áramlik az elemekkel. Ez a hívás már ott van a jelenlétedben.
A Szarvasasszony azért érkezett hozzád, mert Te vagy ő. Te vagy az, aki képes egyszerre kapcsolódni az Ég végtelen mezőihez és a Föld puha ölén gyökerezni. Aki hallja az erdők hangját, az újszülött sírását, a napfény finom súgását és ért is ezekből. Mögé lát a szimpla képeknek, történéseknek.
Az agancs – mint faág – a lélek antennája benned. Üzeneted van. Kapcsolatod van. Küldetésed van.
Amit érdemes figyelned mostantól:
- Légy még inkább testben. A Te fényed akkor a legerősebb, ha itt és most ragyog.
- Tudd, hogy kapcsoló vagy. Nem kell mindenre szavakat találnod, az energiád önmagában tanít.
- Időzz gyakrabban a természetben. Ott gyorsabban emlékszik a tested arra, ki is vagy valójában.
- Ne fojtsd vissza a belső látást. A szem a képen – ott fent – azt üzeni: „Nyitva vagy. Látod. Bízz benne.”
Ha engeded, ez a kép olyan lesz, mint egy belső iránytű. Egy portál. Egy felhangoló. És egy emlékeztető: Nem vagy egyedül. A Szarvasasszony benned él és rajtad keresztül éled újra ebben a világban.
Én vagyok az Emlékező
Én vagyok az emlékező,
Fényfonál a testidőn,
Lélegzetem ősi ima,
Szarvas léptű csillaganya.
Ág a hajam, gyökér a szívem,
Földbe írt dal vagyok az égen.
Testem templom, lelkem kút,
Hol Forrás szava ringat, s fúj.
Lépésem csend, emlékezet,
Bennem él az ősi rend.
Szarvasfény az arcomon,
Lelkemből szól a dallamom.
A csend igazsága éltet.
A Forrás fénye bennem éled.
Csillag vagyok az égen.
Istennel egy a léptem.
Szeretettel osztom meg azoknak, akiknek üzen a Tündeség, az erdő és a Mindenség ezen a képen keresztül.
Szilvia Sándor
Egységre Hangoló Test-Lélek-Szellem Központ
