Minden alkotást szeretek, de ezt elkészíteni megtisztelő volt. Egy bölcskorú asszonynak készült ez a Lélektérkép, mely számomra nagy belső utazást hozott, amit most megosztok azokkal akik szívesen tanulnak más életén keresztül is. Biztos vagyok benne, hogy sokan magatokra ismertek egy-egy részletben.
Hozzon nektek bátorságot, szabadságot ez a kép és üzenet. Válasszátok az örömteli Szövetséget magotokkal és a világgal.
Földanya szeretett gyermeke vagy, aki végtelen alázattal élte eddigi életét. Talán túlságosan is mások helyett éltél, magadat háttérbe szorítva, olykor elfeledve a szolgálatban mi is az, ami a te valóságod és örömöd. Isten ezzel a képpel arra hív, hogy újra megtaláld a valódi örömöt, a megnyugvást bölcs asszonyi éveidben.
Mélységes bizalommal és együttműködéssel élhetsz a természettel, mikor nem ’munkásként’ vagy jelen a kertedben. Meg kell tanulnod megpihenni, megállni, kinyitni a szemed a szépségekre újra.
El tudod képzelni, hogy csak azért kiülsz a kedvenc fád alá, hogy te magad töltődj Földanya erejével? Megtennéd végre, hogy elmersz feküdni a fűben csak úgy, az öröm kedvéért, azért, hogy besüppedhess a Föld karjába, majd mikor átjárt az összes elem, egyszerűen csak hagyod, hogy a Nap sugaraival együtt fénnyé válj te is?
Hajlandó vagy végre könnyeddé válva, nevetni és csupán a létezés öröméért jelen lenni e földi testben? Félretennéd végre a robotszerű cselekvést úgy, hogy hiszed és tudod, hogy nem az vagy, amit megteszel, s nem azért kell, hogy szerethető légy?
Lennél csak úgy isteni önmagad?
Eljött a szívvel cselekvés ideje számodra. Tudom, most azt mondod mindent szívvel tettél. Igen, csak nem magadért, hanem másokért. Most magadért kell megtenned ugyanezt. Hogyan?
Lásd és hidd, vizualizáld, hogy szívtered közepén találkozik benned az Ég és a Föld, a Nap cirógatja a tested. Ha teheted feküdj el a fűben, s engedd, hogy a fűszálakon át Földanya átkaroljon.
Legyen a mantrád:
Belátom, hogy nem visz előre a tétlenség, de nem mozdít előre a robotszerű munkálkodás sem. Megengedhetem magamnak a nyugalmat, az áramlást, a megpihenést. Egységben van bennem a férfi és a női erő. Képes vagyok meghallani a lelkem hangját, melyek vágyak formájában megjelennek az életemben. Képes és hajlandó vagyok a szívemmel átszeretni mindazt, amit kér a boldogságunkért. A nyugalmat és a békét választom. Képes vagyok megpihenni, a pillanatban feloldódni. Élem az isteni önmagam, belátom, hogy a másokért folytatott cselekvéseim nélkül is szerethető vagyok. Érdemes vagyok arra, hogy szeressenek mások, s én. Örömöt találok a megpihenésben és a nyugalomban. Fényesség járja át minden mosolyom, minden ölelésem, minden léptem. Lehorgonyzom a fényt, földi létem terébe. A boldogságom bennem születik, az öröm belőlem fakad, a kint nem hat rám, magomból vagyok egész, örömteli és végtelen.
A fény bentről tör utat kifelé. Engedem, hogy fényem megvilágítsa a sötétet bennem és körülöttem. E fényben az árnyak feloszlanak, elporladnak, elillannak, a régi sebek begyógyulnak. E fény a Forrás által létezik bennem. Lépésről lépésre élem meg önmagam minden fényemmel és árnyékommal együtt. Képes és hajlandó vagyok az örömteli létre a választásaim által, s az ezt akadályozó tényezőket felülírom itt és most. Meghajlok a döntéseim előtt, de már tudom, hogy mindig választhatok mást.
Fény vagyok és szeretet vagyok. Az öröm áramlásában létezem.
Lélektérképedre felkerült Pachamama, az Ősanya, aki benned is él, s általad, a szereteted és létezésed által nyilvánul meg.
Megmutatja, hogy meg kell nyitnod palástodat a szíved előtt, engedni kell, hogy a Víz elem által az érzelmek a felszínre kerülhessenek. Mindaz, amit elnyomtál, amit fájdalomként megéltél, most elmoshatja ez a folyó, ha engeded. Add oda Földanyának, ami már nem hozzájárulás a létedhez. Itt az idő, hogy mások helyett ne cselekedj, csak légy te a megtartó erő a szereteted és a benned lakó Istennő révén. Mikor örömmel és a hálával élsz, s bölcs asszonyi minőségedbe érsz, emeled az égi, s földi családod tagjait, ők is a fény részévé válnak.
Ősanya megmutatja a földi élet értelmét: az áramlást, a szeretetet, örömöket, véren túli lélek szövetséget, az elemek szövetségét, a természet erejét. Eléd tárja az élővilág gazdagságát, bőségét, ami a tiéd is, élj vele, vedd magadhoz, ami a tiéd. A szereteteddel, figyelmeddel úgy tápláltad gyermekeid, s hozzád tartozó lélektestvéreid, mint Pachamama a folyókkal, vizekkel a természetet, a földet, s az élőlényeket. Csodás, amit adtál földi családodnak, engedd meg, hogy most már ők is adjanak neked a maguk bőségéből és bölcsességükből. A Forrás végtelen hálával van feléd, s arra ösztönöz, hogy szíved bölcsességét add át minél több embernek. Felkérnek arra, hogy szerénységed és túlzott alázatod tedd le, itt az idő ebben nagyobbat lépni. Köszöni a Forrás, hogy régóta teszed a szolgálatot, tedd most a saját örömödre végre, s ezzel az Isten öröme is magosabb világokba repít.
A képen látható egy különleges fa, a chilei Araukária fenyő.
Ez volt az első kép mikor elkezdtem a lelkeddel összekapcsolódni, egy óriási egekbe érő fenyő, aminek sokáig kerestem az eredetét. Engem Chilébe repített, ahol ez a fa minden egyes részével az embereket táplálja, támogatja, élteti. Hatalmas hosszú törzse az otthon melegét adja meg számukra, van olyan rész, amivel gyógyítanak, s a termése pedig táplálék a számukra. Chilében őshonosak az araukáni vagy mapucse indiánok, ahova valamikor tartozott a lelked egy része, egy korábbi földi életedben. Ők mélyen tisztelték a természetet, Ősanyát, és Pachamamát.
„A Mapuche indiánok, akiket sem az inkák, sem a spanyolok nem tudtak legyőzni…
A mapuche indiánok, Dél-Chilében és Délnyugat Argentínában éltek és élnek a mai napig. A nevüket, Mapu, „föld” és Che „nép”, azaz a „föld népe”-nek lehetne lefordítani. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a legkeményebb, legbüszkébb nép voltak Dél-Amerikában.”
Hozod onnan az erőt, a mindent bíró akaratot, de az ősi tudást is. Engedd, hogy ez a kép, a fa és az Andok hegyei, a Nap, az elemek átjárjanak, emlékeztessenek arra, aki vagy, s öleld át magad, s engedd, hogy az örömöd fénye felfényesítse a Földet körülölelő isteni fényhálót. Te is egy fénylő pontja vagy e hálónak, légy tudatában, s szíved és lelked hangját élve, békében létezz. A Nap akkor is süt, mikor mi nem látjuk, a felhők mögül. A fű és a virág is csak önmagáért ragyog, s azért, hogy a saját örömét megélve hozzáadjon a nagy egészhez.
Élvezd bölcs asszonyi napjaid, pihenj meg családod szerető karjában, fogadd be a Föld, az Ég és a Mindenség szeretetét. Az vagy aki vagy, s épp így vagy szerethető.
Szeretettel csatornázta és készítette:
Sándor Szilvi
Egységre Hangoló
