A Bölcs nő megérkezik. Már nem akar. Létezik és hisz. A létezés örömében hisz. Tudja, hogy sosincs egyedül, a legmagányosabb órákban is érzi az isteni támogatást.
Érzi és tudja a feladatát, éli és cselekvésben van. Már nem a férfi erőből teszi, hanem a női teremtő erővel és varázslattal. Nem vulkán már Ő, hanem a víz ereje, mely lassan formálja a folyó medrében és partján álló köveket.
Él a benne lévő Varázsasszony erejével.
A szív bölcsességével is bír. Már nem fél a fájdalomtól, hisz tudja, hogy formálja őt. Nem tart már a haláltól, mert érzékeli, a halálon túli létezés gazdagságát. Képes a gyászra, az elengedésre, az örömre és a szerelemre, de mindenek előtt a megengedésre, hogy mindig azt élhesse, amire épp szüksége van.
Felismeri a tökéletlenségében rejlő játékosságot, elfogadja az árnyékos részeit, s hálát ad a fényességeiért. Képességeivel az isteni rend szerint sáfárkodik.
Önálló, de mer segítséget kérni. Saját gyökerei élőek, nincs szüksége mások által kapott hamis gyökerekre és ál ígéretekre. Sajátjait folyamatosan táplálja, melyek megtartják a nehéz órákban is. Törzse rugalmas, ha kell meghajlik, de el nem törik.
Ő maga a szabadság, mert együtt áramlik a Mindenséggel.
Nincs már kétely, bizonyosság van. Hisz önmagában, mert tudja, hogy Isten szerves része, együtt alkotják az Egységet.
Szeretet van a szívében maga felé és minden létező irányába. Minden rezdülésében ott van Földanya megtartó ereje és szakrális bölcsessége, él a Föld bőségével, de sosem él vissza vele.
Szeret, nevet, létezik,
Isten csendjébe érkezik,
Nem kerget már álmokat,
Örömmel éli a vágyakat.
Szelíden lépked, rózsák nőnek a talpa nyomán,
Nem bizonyít már senkinek, látod ezt mosolyán.
Elégedett azzal, mit a sors elétárt,
Nem követel, s mindenben látja a napsugárt.
Szabadon táncol a tündérekkel,
Gyógyírt hoz a varázsszerekkel,
Hallja és érti a fák üzenetét,
Bőrén érzi Isten lélegzetét.
Érintésével megnyugvást hoz,
A mázsás terhek alól feloldoz,
Együtt áramlik a Forrás fényével,
Elfogadó önmaga lényével.
Árnyék és fény, születés és halál,
Tudja, hogy a kettősség dominál,
De az aranyközép mércéje szívében fénylik,
Az igazságot így előle el már nem rejtik.
Hiszi és tudja az Istent,
Az életre így mond Áment.
Alkotta és közvetítette: Szilvia Sándor
Egységre Hangoló Baráti Kör
