Mágus, a fény tudója

Itt a Mágus. A fény tudója. Hírt hoz most neked:
‘A varázslat benned van. A fény megnyitja a kapuid. A bölcsek köve a szív által ragyog fel. Felvállalva önnönmagad, az igazság megnyilvánul. A fény áramlik.’

Szívből dúdolva mesél a Mágus: Ím e földre léptem én. Magor népét ébresztem. Álruhám magamra öltve éltem eddig napjaim, s megfakult a fényem a rejtőzködésben. Ugyan mindvégig tudtam, hogy őrzöm magomban a fényt, s hogy e fény, hidat épít közted és köztem, átjárót biztosít emberi lét és a fény világa között, s összeköti az eget a földdel, mégis hagytam, hogy csak pislákoljon.

Ma erősebbet vert a szívem. Azt dúdolta itt az idő. A láthatatlanná tevő köpenyt ki kell nyitnom, lépésről lépésre, hogy az isteni fény újra kiáradhasson szívem melegével.

Meg kell engednem, hogy ez a fény elvégezze eredendő dolgát. Hiszem, hogy eljut oda ahova kell. Már nem akarom irányítani, kontrollálni, mert hiszem az isteni rendet.
A gyermeki fül és szív hamarabb befogadja mesém és dalom, s a fény által elültetett magocskák életre kelnek. Bizalommal adom, tudom, hogy pont úgy nyilvánul meg bennük a fény, ahogy szükséges, s ahogy megélni tudják. Bízom magomban, mert bízom az isteni rendben, fényben, s a történésekben.

Mesélek a létezésről, mesélek rólad ForrásOM, zengek az univerzumről, s eljátszom velük a Föld valós zajlásait, történelmét. Élek az elemekkel, s átadom kicsiknek és nagyoknak a Szerrel.

Szert tartok magomnak, hogy fényeddel folyamatosan áramolhass rajtam keresztül ForrásOM.

Legfontosabb feladatOM:

Szert tartok, mellyel szeretetet adok, tüzet gyújtok, a vízzel áramoltatok, s a földdel megtartok, a széllel pedig könnyedséget hozok a térbe, s időtlenséget kínálok a pillanatban.

Hmmmm, most mosolygok, s átérzem ennek csodáit, melegségét, s azt, hogy kihez, hogyan s mennyire ér el, rád bízom Istenem.
Lebegek. Könnyű vagyok, érzem a varázslat lényegét:

Szívemben éled a varázslat
Bennem játszik a parázslat
Ha utamon kísér az alázat
A boldogság rám találhat,
És meglelem égi szárnyam;
Mely kinyílik e térben és időben,
Nem veszek már el a kerekerdőben,
Meséimet az isteni fény szövi,
Dalaimat angyalok serege kíséri,
A fény mágusa a Mindenséget éli.
Könnyű vagyok, mert a Forrás vezet,
S a varázsló bennem újra éledt,
A lepel megnyílt, engedem,
A Forrás fényét eresztem,
A széllel, a vízzel, s minden elemmel,
Istent tükröző szeretetemmel,
Emelem azt ki engedi,
Karom a többit elereszti…
Lebegek.
Szeretek.
Magomhoz visszatérek.
Már tudom mit érek
Istennel magomhoz érek.
Varázsigém kapukat nyit a fényre, dalold velem:
Asa bando
uma grando
Urum bara
Umana mana
Burum sala
Salam umana
Salam umana
Salam umana

A fény és szeretet bölcsessége ott van benned, emlékezz!!!
Szeretettel
Sándor Szilvia
Egységre Hangoló

Egységre Hangoló Lélektérképek: