Ha együtt dobbanunk

Táncolj lágy ritmust járva,
Dobod legyen a Nap és a Hold,
Ne állj meg az isteni jelre várva,
Hisz az már rég benned szól.
Miért mész még szembe sorsoddal?
Hol van az alázatos hit?
Miért küzdesz gondokkal?
Helyette felfelé tekints!
Gyűjtheted még az ellenérveket,
Lázadhatsz mindhiába,
Meg kell élned a szeretetet,
Hisz megöl a hiánya!
Egyetlen döntés magad mellett,
Mást nem kell tenned,
Szeretni magadban az Istent,
S életre kel minden sejted.
Sejtmagodból kinőnek feladataid,
Szívedből kiáradnak Isteni hangjaid.
Táncolj lágyan önmagadat élve,
Minden pilanatban az örömöt megélve.
Nyisd ki a szíved teljességgel,
Nem kell más, mint tiszta szándék,
Ringatózz a Mindenséggel,
Az élet egy örömteli játék.
Hittel élve a pillanatokat,
Minden másnak látszik,
Neked adom a mosolyomat,
Ilyen mikor az Isten játszik.
Hozd le a Nap és a Hold erejét,
Add FöldAnyának örökbe,
Mutasd meg az élet velejét,
Ki nem él még örömben.
Lásd meg erőd Koronádban,
Homlokod középpontjában,
Ragyogtasd fel ékkövedet,
Szívedből sugározd üzenetemet.
Merd meglátni az illúzión túli létet,
Szíved valódiságra ébred,
Gyűjtsd össze az itt ragadt lelkeket,
Táncoddal repítsd át őket,
Nyisd meg nekik a tereket,
Hagyják el a Földet.
Feladatodtól ne félj,
Ott vagyok benned,
Velem együtt lépj,
Mást nem kell tenned.
Csendesedj el, halld meg hangom,
Veled kell szárnyalnom,
Engedd végre, léted reám nyíljon,
Életed most már velem induljon.
Új lét vár rád, ha hagyod,
Az agyadat kikapcsolod,
A bölcs szellemmel kapcsolódj,
Szíved hangján hangolódj!
Ha Együtt dobbanunk,
Együtt cselekszünk,
Ha Együtt játszhatunk,
Együtt emelkedünk.
Benned az Isten
Több kérdés nincsen.

Szilvia Sándor
Egységre Hangoló Test-Lélek-Szellem Központ