Egy új képet hoztam ma nektek, néhány friss gondolattal, teret nyitó kérdéssel. Nézd meg a képet, szívd magadba az erejét, rezgését. Képzeld el, hogy az egyik fénylő, játékos mandala gömb te magad vagy rajta.
Mit érzel most?
Képes és hajlandó vagy meglátni önmagad isteni kincseit, benned rejlő igazgyöngeit?
Hajlandó lennél másokban is az isteni fényt és értéket meglátni?
Mi lenne, ha befejeznéd a másokhoz való hasonlítgatást, méricskélést?
Mi lenne, ha leállítanád a benned futó ítéleteket mások és magad irányába?
Mi történne, ha a szeretet fonalát használnád arra, hogy másokkal kapcsolódj?
Milyen csodát hozna, ha meglátnád önmagad egyediségét, utanozhatatlanságát?
Mekkora emelkedést hozhatna a világunkra, ha mindenki önmagja legjobbját élné, s a fénymagok a szeretet fonalán keresztül kapcsolódva, önállóan önmaguk egységében élve, egymás határait tisztelve, s mégis együttműködve rezegnének e földi létben is?
Egyediség mantrája
Már tudom, hogy végtelen kincsként vagyunk jelen a világban. Különbözőségünk Isten ajándéka és játéka. Egyedi vagyok, a Forrás adta kincseim, az én feladatom felismerni őket magamban, s élni minden képességemmel.
Megismerve és elfogadva önmagam, meglátom minden élőben, s így magamban is Istent, s így magamat is. Elismerem a saját és mások értékeit is.
A Forrás az igazgyöngyeit szétszórta lelkünk magjában. Érzem és tudom, hogy egyedi vagyok, s pótolhatatlan láncszem a Mindenség terében. Az igazgyöngy én vagyok. Utamat járva, önmagam elfogadásával, hajlandó vagyok elismerni mások kincseit is. Mindannyian a Forrás által ragyogunk.
Idézet az Egységre Hangoló Fénykártyákból
Szilvia Sándor
Egységre Hangoló Test-Lélek-Szellem Központ