Csend van. Már szeretem. Régebben feszélyezett, s nem leltem benne a helyem. Folyton tenni akartam valamit, vagy épp hallani bármit, vagy szavakat formáltam, de szimplán a gondolataim is olyan hangosak voltak, hogy sokszor semmi mást nem hallottam.
Hosszú volt az út, de most megérkeztem. Most itt vagyok. Most, tényleg most van. Nem tegnap, s nem is holnap. Most. Hazaértem magomba. Megértettem, hogy minden most van. A csend megtanított egyszerre átlátni, s érzékelni a Mindenséget.
Most érzem, hogy a csendben van a hatalom. Ki csendben bír lenni, s képes a szívével-lelkével érzékelni az meghallja Istent kint és bent egyaránt. A Mindenség jelen van egyetlen pillanatban. Látom a múltam színtereit, s a hozzám adott értékeit, látom és érzem, hogy a múltam pontosan annyi, amit társítok hozzá. Képes vagyok értékelni minden tapasztalást, fejlődést, de pontosan tudom, hogy valódi fénytermészetemmel átfényesítve minden meggyógyul bennem egyetlen pillanat alatt, úgy, hogy látom a jelenen keresztül a jövőmet, hisz én szövöm azt az isteni fényekkel, s léptemmel.
A csendben kitágul az érzékelésem, mintha a testemből fényfonalak kúsznának ki, melyek kapcsolódnak a fákkal, a Nap sugaraival, Földanya magjával, az embertársaim szívével, a bolygók és csillagok fényterével. Érzem őket.
Én döntöm el meddig tágulok ki a világra, hogy átszerethessem a részeit, s én húzom vissza magomba fényszálaim, mikor biztonságra és egyedüllétre vágyom.
Biztonsággal áramlok már az elemekkel, akik a legjobb játszótársaim, s óriási erővel ruháznak fel, mikor képes vagyok valóban kapcsolódni velük. Még tanulom, de már hallom és érzem őket, hisz az ereimben folynak, a magomban őrzöm kódjaikat. Mikor a szél virágillattal simogat át, feléleszti bennem a levegő elem könnyedségét, szerető finomságát, de látom és érzem hatalmas orkán erejét is, mind bennem lakozik, uralom, istenemberi fényemmel érzem és tudom, mikor melyiknek van helye az adott pillanatban.
Az elemek rugalmasságra tanítanak, alkalmazkodásra, együttműködésre, így válok képessé arra, hogy bárkivel és bármivel úgy kapcsolódjak, ahogy épp annak helye van az isteni rendben.
A csendemben rugalmassá válok. Az elemek isteni kódjai ébrednek bennem, fények, illatok, hangok, szavak, mozdulatok által, pillanatról pillanatra ismerem meg valódi erőm, melyet a Forrástól kaptam, az Isteanya által, ki e létbe szült, s melyet e földi létemben újra érzek, hiszek és tudok.
Erőmben állok. Rugalmasan mégis megingathatatlanul.
A csend én vagyok. A Mindenség bennem van, hiszen a pillanatban kitágulva az egész világot átölelve létezem.
A csend én vagyok.
A csendben Istennel otthon vagyok.
A virágok illata is én vagyok,
A szelek szárnyán szárnyalok.
Szeretettel cirógatok,
A madarakkal dúdolgatok.
A világot átölelem a szívemmel
Együtt lélegzem az Istennel.
Magamat választva szolgálom a teremtést,
A mindenből kiáradó örömteli létezést.
Köszönöm a bizalmad, szeretettel
Sándor Szilvi ✨
Egységre Hangoló
