A Két Világ Asszonya Lélektérképet egy fiatal nőnek festettem. Ahogy megszületett, tudtam, hogy nem csak neki szól.
Azoknak az embereknek üzen, akik már jártak a saját alvilágukban, akik túl vannak egy csendes, belső átalakuláson, és akik már nem áldozatok hanem beavatottak.
Ez a kép a kettősség erejéről szól.
A fény és az árnyék integrációjáról. Arról, hogy nem kell választanod a tisztaság és a mélység között.
A sötétség nem elvett, csak megtanított tartani a fényt.
Ha mostanában úgy érzed, hogy valami benned megváltozott, hogy már nem félsz attól, ami mély akkor lehet, hogy ez a kép neked is üzen.
Nem mindenki érti, de aki érzi, tudja.
Nem azért kaptad a szárnyakat, hogy sétálj!
Te melyik oldalával rezonálsz inkább most? A fénnyel vagy a mélységgel? Esetleg a kettő tökéletes egyensúlyával?
Te nem azért jöttél, hogy válassz fény és árnyék között. Hanem hogy hidat képezz közöttük. A mélységed nem hiba. Az az erőd. Hisz aki járt az alvilágában, az már nem fél a saját fényétől, sem erejétől. Most már te tudod: a mélységben nem elvesztél hanem beavatódtál.
Szilvia Sándor
