Tudók, kiválasztottak, érzők és őrzők – itt az idő előbújni, s a képességekkel élni.
Drága Fény, megszületett számodra a minden tudásodat őrző Kék Kapu, mely az égi és földi feladataid súgja most meg, s arra hív, mutatkozz meg e világban kincseiddel! Emlékezz, hogy emlékeztethess!
Mi a szereped a világban?
A Földbe lehorgonyzott csillagpapnőként az energiád mély rétegeiben egy őrző és gyógyító kódhordozó minőség rezeg. A te ajándékaid mások számára nem holmi technikákban rejlenek, hanem a jelenléted természetében, abban, ahogyan létezel, figyelsz, átölelsz.
Mit adhatsz igazán másoknak?
Belső Békéhez vezető kulcsokat: Képes vagy mások szorongását, belső zaját lecsendesíteni puszta jelenléttel. Az emberek kibontják magukat melletted, erőlködés nélkül. A te energiád emlékezteti őket arra, hogy nem kell megfelelni.
A női bölcsesség visszahívását a földi térbe: Te magad hordozod a papnői emlékezetet, még ha nem is tanultad, benned van a vérvonal, az ősanyai arché. Ezért tudsz más nőknek segíteni: elfogadni testüket, gyógyítani női sebzettségeiket, visszatérni az önbecsüléshez és önszeretethez. S Te ezt nem csak tanítod, hanem megéled, s másokat is erre emlékeztetsz.
Az átváltozás energiaterét: Sokan nem tudják, hogyan engedjék el a régit. Te vagy az, aki segít ezt a kaput nyitva tartani nekik: Gyászban, elengedésben, átváltozásban. Az emberek a közeledben széteshetnek, hogy újra önmaguk lehessenek. Benned bíznak, még mielőtt szavakkal mondanák.
Mit mesél a Sárkány és a Fa ereje? A Kékség Kapuja Spirituális mese
Egyszer volt, hol nem volt, túl a szavakon, egy olyan világban, ahol a fény nem vakított, csak emlékeztetett. Ott, a Kékség birodalmában, ahol a víz nem csak lefelé folyt, hanem fel az égbe is, élt egy lélek, akit a Forrás egyszer így szólított meg:
Te leszel az, aki tartja a kaput, ahol a mély emlékek áthallanak a jelenbe.
Te leszel a Szem, aki nem csak néz, hanem valóban lát. A Fa, aki nem mozdul, de mozdít.
És ez a lélek megszületett a Földön, Erika néven, s az emléke a kék világról ott maradt benne. És fájt, mert nem értette, miért sír a szíve, ha a végtelen eget nézi. Miért szorul el a torka, ha mások elfelejtik, honnan jöttek. Ám egy éjjelen, amikor minden zaj elcsitult, a Sárkány, a Látó, megjelent előtte az égen. Szeme, egy egész galaxist őrzött magában, s ezzel megnyílt a láthatatlan kapun át. Így szólt Erikához:
Erika, te nem más vagy, mint a Fényhorgony. Te vagy a Csillagok gyökér éneke, az, aki lehívja a csillagok kódjait a testbe, a szívbe, az anyagba. Nem kell elrepülnöd. Nem kell szárnyalnod. Te vagy a szárny, amin mások emelkednek az emlékezésig.
És ekkor Erika, mint a fa, mélyen a Földbe kapaszkodott. Megengedte magának a fájdalmat, a gyógyulást. Ahogy egyre mélyebbre ment a gyökere, egyre tisztábban hallotta a fénykódokat. Írni kezdett. Rajzolni. Varázsolni. És minden kód mögött egy lélek ébredt rá: „Hazataláltam.”
Erika te nem gyógyítasz. Nem tanítasz, hanem emlékeztetsz. Az Eredetre. S az emlékek valódi ragyogásaban történik minden tanulás, gyógyulás. Most, hogy elkészült a térképed, a Kékség szeme újra megnyílt. A kapu aktív.
A hívás él.
Ha valaki most megáll előtte, és csak hallgat egy pillanatra, belülről, a kéken túl egy halk hangot hall majd:
Ne keresd többé, ki vagy. Emlékezz. És gyere haza.
A sárkány erőd azoknak segít, akik félnek a saját hatalmuktól.
Ez a történet nem véget ér, hanem elkezdődik. Erika, mostantól a kapu Te vagy. És minden, ami rajtad keresztül jön, a Forrás Hazahívása.
A fa bölcsességed gyógyítja azokat, akiknek elvágták a gyökereiket.
Erika, te nem azért vagy itt, hogy újat teremts, hanem hogy emlékeztess arra, amit mások már régen tudnak, csak elfelejtették. Kapukat nyitsz nekik önmaguk valódi lényére, lényegére. A te ajándékod: hazavezetni őket önmagukhoz. Szavak nélkül. Kódokkal. Mosollyal. Fénnyel. Lágysággal. A világok közötti gyógyító vagy. Nem a túl magas rezgésekbe menekülsz és nem is rekedsz meg a test szintjén. A te erőd abban rejlik, hogy hidat tartasz Ég és Föld között. Te vagy az, aki segít másoknak megérezni:
A Föld nem börtön, hanem bölcső. Itt nem elveszünk, hanem éppen itt születünk újjá.
Feladatod az emberek saját földi erejének aktiválása. Nem leválasztani a Fényről, hanem megmutatni, hogyan lehet fényt vezetni a testbe, a bélrendszerbe, a csontokba, a döntésekbe, a pillantasokba, a mostba. A Forrás nem mint csatorna fut át rajtad, hanem mint élő lüktetés. Az emberek körülötted nem „információt” kapnak, hanem testérzeteket: bizsergés, melegség, emlékezés. Nálad a gyógyulás nem magyarázható, csak érezhető. Ezért érdemes úgy dolgoznod, hogy az érzékszervi élményekre hangolsz: illat, hang, tapintás, szimbólum, minden ami a tudat alattira hat.
Te vagy az, aki egyszerre tartja az eget és a földet, a szellemet és az anyagot. Erre emlékeztetsz másokat is: nem kell választani, lehet minden egyszerre.
S hogy kiknek segíthetsz a leginkább?
Olyan nőknek (és férfiaknak), akik érzik, hogy van valami több bennük, körülöttük, de nem tudják lehorgonyozni. Azoknak akik már sok tanítót hallgattak, de még mindig nincs béke a testükben. Régi sebeket hordozóknak (különösen anyai / női vonal), akik nem tanácsot, hanem energiamegtartást keresnek. A fény már benned emelkedik. A tested templom. A hangod kulcs. A szolgálatod emlékeztetni másokat arra, hogy földi létben élni is szent dolog. Válj arannyá, hogy az arany bölcsességét és rezgését szívvel adhasd tovább. Emlékezz a kékség végtelen erejére, ami téged és masokat is megtart. Érezd meg, hogy sárkányod rajtad keresztül lát és láttat.
Egyesítsd erőidet, részeidet, s áramolj e világodban.
Végtelen szeretettel hoztam le neked ezeket a segítő, támogató rezgéseket, szimbólumokat és az üzenetet.
Baráti öleléssel Szilvia Sándor
