A gésa és a sárkány

Éjjel álmodtam. Egy japánkertben sétáltam. Milliónyi cseresznyevirág ragyogott rám, varázslatos illatuk elbódított, s még a szememet sem tudtam nyitva tartani, álomba szenderültem. Álom az álomban. Különös élmény ez.

A langyos szél a vállára kapott, felemelt, ringatott és a fülembe suttogta: emlékezz! Elkezdtem színesen felvillanó képeket látni, s emlékezni arra a pillanatra, mikor még boldog voltam. Mikor még itt volt bennem a lágyság, az Istennő szeretete, mikor még mosolygott a szemem, amikor a világ színes volt bennem és körülöttem.

Ott akartam maradni, újra hosszan érezni ezt a nyugalmat, boldogságot, örömöt. S ekkor megjelent egy hófehér, ragyogó sárkány, aki nagyon ismerős volt. Valaha valamilyen világban már találkoztunk. Ahogy néztük egymást a világ kinyílt körülöttem. Békesség volt, áramlás volt, minden velünk együtt mozgott, lüktetett, rezgett.
Hallottam a csillagok énekét, a Holdanya átölelt minket ezüstös sugaraival, éreztem, ahogy a testem is gyógyul minden valóságomban, minden térben és időben.
Tudni akartam a titok nyitját: Mi az, ami itt más, mint az éberségemben?

A sárkány el kezdett egy különleges éneket, miközben fényes szimbólumok járták át a Mindenséget, összekötve a szívünket egymással, majd a Holdon keresztül a Forrással, az Istennővel, A Föld magjával, s éreztem, ahogy a tengelyemben állok, s minden eggyé vált bennem:

Kura matata,
una ma so ha
sotorra omata so ha
Matara kura
Unama sota
So unum kara
hara matata
Matata so ra.

Forogni kezdett a világ velem, minden mozgott, a testem ezernyi atomra hullott szét.

Feloldódtam a kvantum térben, minden szikrázott, a tudatom könnyeddé vált, éreztem minden atomot, minden sejtet. Minden volt és jövendő történésem ott volt bennem, átéreztem a valaha megélt érzéseim.

Éreztem a könnyeim ízét, melyek selymesen lágyak voltak, ha öröm által hullottak. Különösen sós volt minden cseppje, mikor a szerelemtől érintették arcomat, és érdessé, szúróssá váltak a bánat könnyei.

Mindent éreztem. Minden kérdés és válasz ott élt bennem. Megértettem, hogy minden egy, s minden most van. Bennem, történéseim által, egy végtelen fény vagyok, s a testem, akit most a tudatom által ismerek, csak egy pillanatnyi kivetülése ennek a végtelen fénynek.

Értem már. S érzem is. De szavaim oly kevesek és sivárok ahhoz, hogy méltón megfogalmazzam mindezt. Helyette hallgasd meg a szíveddel te is a sárkány énekét, neked is üzen. Ha kell, hallgasd meg százszor, ezerszer, mit sem számít az idő, nyisd meg rá a füled, a szemeid, a szíved, a sejtjeid, lélegezd be rezgését, s engedd, hogy átfényesítsen, s emlékeztessen, megnyisson, igaz valódra. Emlékezz:

Kura matata,
una ma so ha
sotorra omata so ha
Matara kura
Unama sota
So unum kara
hara matata
Matata so ra.
So Hoy. So om so hoy.

Érted már? Érzed már? Minden most van. A boldogság és a boldogtalanság is. Az árnyék és a fény is. A szeretet és a gyűlölet is. A béke és a harag. Az ég és a föld. A minden és a semmi. Minden összeér benned, most.

S az, hogy ebből mit veszel ki magadnak, csakis rajtad áll. Nyúlhatsz a sötéthez, a szomorúsághoz, a kiszolgáltatottsághoz is, hisz az is a Mindenség része.

De miért tennéd? Miért akarnál mindig a megszokotthoz nyúlni, hisz a mostban, ott van a döntésed szabadsága is. Mindig dönthetsz másként.

Fény vagy, végtelen vagy, szabad vagy. Bezártságod csak a te illúziód. Nincs kereted, sem kalitkád, a legszomorúbb, hogy önnönmagad foglya vagy csak csupán, s a lakat. az illúzióid, a gyártott és örökölt téveszméid, az elavult nézőpontjaid által zárult rád.

Hiszed-e, hogy ha ott van benned minden, akkor a kulcs is nálad van a szabadságodhoz?

Hinned kell, ez a kulcs a boldogsághoz.

Ha visszakeresed azt a pillanatot, mikor még boldognak érezted magad, megláthatod, hogy akkor még hittél. Hittél magadban, hittél a fényedben, a szeretetben, elhitted, hogy élheted az örömteli életet, aztán hagytad, hogy a történések elsodorjanak.

Megengedted, hogy mások kirabolják a szívedet, a fényedet. Engedted, hogy elfelejtsd ki vagy, s mások szolgálatába meggörnyedtél. Megengedted, hogy a tested és a sejtjeid romlásnak induljanak, nem ápoltad őt. Mindenki és minden fontosabbá vált, mint te magad. Elhitted azt az illúziót, hogy akkor fognak szeretni, ha mindent megteszel értük, s feláldozod magad…. aztán óriási csalódások és pofonok a totális fénytelenségbe sodortak. Mindezt a szeretetmorzsákért tetted, mert elfeledted, hogy a szeretet te magad vagy. Elfeledted hogyan szeresd magadban a világot, a mindenséget, a forrást, a szeretetet, az életet. Elfeledted szeretni önmagad, így mások sem tették veled.

Hallom most a csended, megérezted a felelősséged. Hmm, ez jó most. … Innen jöhet a gyógyulás. Felismerted, hogy az életed a te tetteid következménye. Az, amiben létezel, ahogy élsz, az a döntéseid eredménye. Hogy a MINDENSÉG benned lakozó bugyrából mit veszel ki épp, az csakis a te döntésed. Bármi, ami rossz, nehéz, fájdalmas a számodra, ott mondhatsz nemet. Ott választhatsz mást. Ott hátrébb léphetsz, s megnézheted, hogy tudsz teljes maradni az adott helyzetben, s pillanatban. Ott te döntöd el, hogy szárnyaid levágod, vagy élsz a szabadságot hozó ajándékukkal.

Ismételd: Matata so ra Matata so ra Matata so ra….. A végtelen szabadság és szeretet világában létezem itt és most!

S ahogy így ismételte a gésa, a sárkány szavait, feloldódott a mindenségben, fénnyé lett, s a langyos szellővel reppent a Hold körül, megkerülte a bolygókat és a csillagokat, átlépett univerzumokon keresztül. Volt pára és fekete lyuk, cikázott a villámok fényével, repült a sárkányok világában barátjával, a Fehér Sárkánnyal, eggyé vált a piramisok kristálytitkaival, volt isteni szeretet, mely átölelt minden létezőt, minden térben és időben, majd lassan megszólította a földi léte, megérezte a cseresznyevirágok illatát. Meglátta a japánkert gyönyörűségét, elfogadta, hogy most itt e földi létben, e földi testben kell megélnie mindazt, amit most már tud, hisz és érez. S ekkor hagyta, hogy a gravitáció hasson rá, a szél letette a lehullot virágágyba. Kinyújtóztatta végtagjait, kinyitotta a szemeit, tenyereivel átsimította a testét, s hangosan ismételte:

S egy különös mosoly ragyogta be az arcát, mely már örökre a Mindenség mosolya.
Végtelen szeretettel tolmácsoltam a Forrás üzenetét feléd:
Sándor Szilvi
Egységre Hangoló

Ha meghallgatnád ezt a gyógyító mesét, a fénynyelvi üzenetekkel, itt megteheted:

Egységre Hangoló Lélektérképet itt rendelhetsz: