Amikor két lélek szövet-s-éget köt az égben, az isteni minőségükben, azok újra megtalálják egymást földi létezésükben is.
Mintha egy levegőt szívnának az éterből, s mikor egymás közelében vannak el kezdenek emlékezni, mert szívük egy dallamra dobban. Minden egyes dobbanás egyre hangosabb és hangosabb, messzire rezeg, s erejük mint az elefántok léptei, megrengetik a Földet. Minden egyes rengésnél ébred Földanya, terheiből mintha leszakadna egy újabb és újabb túlhordott teher. Tisztul. Fellélegzik általuk.
Gyógyul a szeretetükkel.
Drága Lelkek emlékeztek? Felsejlett már az égi szövetek mögött tett fogadalmatok? Éreztétek, hogy mindig is ismertétek egymást? Láttátok már egymás szemében elveszett részeiteket? Táncoltatok már együtt az esőben tudván tudva, hogy életerőt hoz a földnek, nem szomorúságot?
Mesétek régen kezdődött, az óperencián is túl, időkapukon tova, s most újra találkozhattatok, hogy szerelmetekkel gyógyuljatok, s reményt adjatok másoknak akik keresik egymást.
Emlékeztek kik voltatok s mivé lettetek együtt?
Elmesélem:
A lány aki tüzével hol felégette a környezetét, hol meleget adott, hol lázadt, a fiú karjaiban megnyugodott, s már tudja, hogy tüzének fénye meleg otthont ad számukra, s útbaigazít másokat a saját forrásuk felé. Hite újra a régi, kételyei eloszlottak, haragja elcsendesült, tüze többé nem pusztít. Újra csodálatosnak látja, s érzi magát, mert a fiú férfivá lett, s a szemének fényében a lány is nővé virágzott.
A fiú a szívét eltakarva, a magányosság rideg falai mögött lépdelt a végtelen utakon, hogy megmentse a világot, s önmagát. Amikor meglátta önarcképét a tüzes lány fényében, örökre felolvadt a szíve. Falai leomlottak, újra bízni kezdett az isteni rendben és gondviselésben, szívének dallamát újra meghallotta, s képes lett az igazi mosolyra. Szeretetével felkarolja a világot.
Ma már együtt lépdelnek a végtelenben, minden pillanatban jelen vannak, megízlelik a földi bőséget, miközben emelik a Föld rezgését.
Hűségük, kitartó erejük, s játékosságuk minden cselekedetükben ott van. Fontos számukra a család, az összetartozás, mind a földi, úgy az égi családjukkal is. Együtt meghódítják a világot, közös a cél, közös az út, s mégis külön is képesek megtenni saját lépéseiket. Az út tiszta előttük, megkérdőjelezhetetlen. Játékosak, s kacajuk az égig ér, szívük szerelme a rét összes virágát megszínezi, a Nap is másképp rezeg mióta együtt dobban a szívük. Különleges képességük együtt, hogy haladnak a végtelenbe, s még tovább, mégis felolvadnak minden pillanat adta gyönyörűségben, hogy Isten örömét lelje e szerelemben.
Forrás kérése:
Haladjatok tovább lépésről lépésre a fény felé, türelemmel, egymást mindig bevárva, bíztatva és emelve. Fogjátok meg egymás kezét, a Nap felé fordítsátok arcotokat, s fénykódjait engedjétek be szívkapuitokon keresztül. Lélegezzetek együtt. Érezzétek külön-külön is ahogy a Nap elárasztja testetek minden sejtjét az IstenAtya és IstenAnya arany fényével. Most szívfényetekkel kapcsolódjatok össze, egy aranyló végtelen jelet látva magatok között. Áramoltassátok. Majd érezzétek meg, hogy egy fénylő gömbbé rendeződtök, s árasszátok fényeteket szeretteitek felé, az emberek felé, minden létező felé. Kapcsolódjatok a Földanyát körülvevő fényhálóval, s érezzétek ahogy megtartjátok és felrezegtetitek egymást.
A végtelenbe és tovább, a pillanat csodáit megélve létezzetek❣️🙏❣️. Vigyázom rátok☀️🙏🤍
Forrás
Elefánt szimbólum https://www.lelekosveny.com/…/kozkivanatra-az-elefant…/
Közvetítte és alkotta Sándor Szilvi Egységre Hangoló
