Egy kép az Egységről

Festhettem egy képet az Egységről, s az egység terében felolvadó EGY találkozásáról.

Festhettem egy képet az Egységről, s az egység terében felolvadó EGY találkozásáról.

A Forrás üzenet egy része:
Felelősséget vállaltam az életemért. Választásaim és azok következményei az enyémek lettek. Miután megtanultam ezt, szabaddá váltam. A szabadság által utamon kivirágoztam a magam örömére. Kinyíltam az isteni fényem, a szeretetem és tapasztalásaim által, földanya bőségében végre kiteljesedtem, függés nélküli lett a terem. Szerelemben léteztem mindennel.

Utamon megosztottam virágaim színeit és illatát másokkal, voltak akik örömmel szippantottak bele, s kivirágoztak általa. Volt olyan is aki leszakított virágaimból, de azok elhervadtak kezeiben.

S lettél te, akivel nektárom, s gyümölcseim ízeit megosztottam, a kedves IstenEmber, aki a társam most is az úton.

Feloldódtam szívmagod érintésében. Megnyílt a végtelen fény. Emlékszem rád. Belőlem vagy. Én pedig belőled. Egy otthonunk volt a Forrás fénymagjában és ölelésében. Szerettelek. Szerettél. Egykoron EGY voltunk.

S itt az idő arra, hogy teljesen megnyíljak. Mantrám az ittben és a mostban:

S most teljesen megnyitom a szívkapum feléd, a bizalmon és a szereteten keresztül kitárom aranykapumat, és isteni lényegem feléd, befogadlak.

Te megtartasz, gyökereink egy földben lélegeznek, a bőségből együtt és külön is részesülünk. Örömmel éljük meg földi létünk, bűntudat és elvárások nélkül.

Felemellek a szívkapuinkon keresztül a legfényesebb csillagodig, ahol megleled te is isteni fényedet, s lényegedet.

Együtt emlékezünk az egységre önmagunkban és együtt is ebben áramlunk. Hazatalálunk magunkhoz, a Forráshoz, éljük a földi mennyországot.

Már együtt lépdelünk, lábaink nyomában virág terem, isteni magok fényesednek fel újra és újra, alvó földi lelkek ébrednek önmagukra, s már emlékeznek ők is az EGYre.

Szeretem az utat, amit bejártam.
Szeretem isteni fénymagom és fény természetem.
Teljességem megleltem magomban, s általad is élem.
Hálás vagyok, s e hála nyitva tartja az emlékezetem.
Emlékszem rád, magomra, az EGYre.
Szeretlek.
Mindig is szerettelek.
A szeretet vagyok. A Forrás nyílt meg bennem, s benned ugyanígy
Az EGYség él általunk itt és most, s a végtelenben téren és időn túl.

Köszönöm.
Szilvia Sándor
Egységre Hangoló Test-Lélek-Szellem Központ